"Csorpiszka"

Reggel van, eleg koran meg... Muszaj volt felkoltsenek az Emanuel szulei, nehogy elaludja a reggeli miset. Erdekes, hogy maskor egy nappal korabban felhivtak, hogy megbeszeljek, mi lesz a szokasos vasarnapi csomagban. 90%-ban mindig ugyanaz, csodalom, hogy nem unja meg... En szeretem az anyukam foztjet, de nem tudom folyamatosan ugyanazt kuldetni magamnak, mert megunom, es vagyom az uj izekre. Na de a lenyeg: szinte minden vasarnap elhazudja a szuleinek, hogy erre es erre a misere fog menni. Szep. Nelkulem is nyugodtan mehetne, de lusta hozza. En szemely szerint soha nem mondtam, hogy ne menjen, sot egyszer ra is akartam venni. Mindegy... Csak az piszkalja a csoromet - es innen a cim is -, hogy a miserol szinte minden vasarnap tud hazudni, de arrol, hogy egy XY taggal lakik itt, es nem velem, arrol nem... Ebbol nem tudom, mire kovetkeztessek. Arra, hogy nekem is csak hazudja, hogy szeretne velem egyutt lakni, csak hogy jol erezzem magam, vagy arra, hogy tenyleg ennyire rettenetesen szemet es megrogzotten katolikus szulei vannak, akik meg sosem hallotak a szerelemrol, es kitagadassal buntetnek meg ot azert, amiert o ezt erzi irantam. Fura egy dilemma. De valoszinubb a masodik eset. Eldonteni, hogy melyik a jobb, nem igazan lehet, esetleg a kevesbe rosszat lehet kivalasztani. Szerintem ha meselne egy nem letezo szobatarsrol egy nehanyszor, ami nem lenne nehez, utana elcsitulna a dolog es tobbet nem kerdezoskodnenek rola. Vagy ha azt mondana, hogy a mostani szobatarsa vegul nem koltozik el, hanem itt marad. Akkor meg kevesebb kerdes merulne fel, mert mar vegigkerdeztek, amit lehetett rola. Nyarig marad megoldatlan az osszekoltozes kerdese valoszinuleg... Addigis a reggeli idegessegre kell egy kis ennivalo, mert a "savkatonak" mar "arkokat asnak" a gyomromban...

Long time no see

Amint a cim is mutatja, nagyon reg nem irtam mar a blogomba... El is voltam havazva az egyetemmel, es lusta is voltam. Tortent egy s mas, eltelt az osz, jott a tel, es mar lassan februar kozepet suroljuk, de meg mindig szar az idojaras, egyszer sut a nap, egyszer hull a ho. Az ember nem gyozi valtogatni a szereleseit.

Osszel volt egy majdnem szakitasunk szivecskevel... Persze megint en "hisztiztem", felkaptam a cukrot, mert ugy ereztem, hogy elhanyagol, amikor itt van a legjobb baratja... Rettenetes volt, sirva jottem el tole, athivtam a legjobb baratnomet, kipanaszkodtam magam neki es a szobatarsamnak is, fennvoltunk kesoig, aztan mikor meguntuk a filmnezest, lefekudtunk, beszelgettunk, aztan felkeltunk es hajnali 4-ig honfoglalot jatszottunk. Nagyon jo volt, hogy ott volt velem, maskepp nem is tudom, mit csinaltam volna... A masnap is ugy telt, hogy csak ultem bamban a gep elott es vartam, sirtam, remenykedtem, gondolkodtam... Megkertem messengeren, hogy hozzan at valamit, amikor megy delutan a csomagjaert. Es athozta. Es akkor a kinos csend... Megtortem, mert nem birom, mondtam, hogy mondjon valamit, vagy vagjon valamit a fejemhez. Es mar sirtam, es o megolelt, es egyutt sirtunk, vegul mar oromomben, mint akit a leheto legnagyobb boldogsag ert... es ez az is volt... Azota mintha felfrissult volna a kapcsolatunk, sokkal jobban vigyazok a szavaimra, igyekszem elnezobb es kevesbe hisztis lenni. Ugy erzem, eddig jo uton jarok, nagyon jo iranyba halad a kapcsolatunk. Ma "toltottuk be" az egy ev, egy honapot. Eddig ez a leghosszabb kapcsolatom, remelem, meg sokaig elmondhatom majd ezt!

Januar elejen elkoltozott a szobatarsam, Sanyi, persze mi kellett nekialljunk keresni helyette valakit, de nem sikerult. Nem akartam igy ottmaradni a lakasban, hogy a tulajnak csak mi 3-an tettuk fel a lakbert, mert lehet nem vette volna eszre az elmaradast, es kovetelte volna aztan egy osszegben. Ezert arra gondoltam, hogy marciustol el kene koltozzunk. Neki is alltam lakast keresni minden erommel, talaltam is par eleg jo helyet, de igazabol nagyon nem akartam en elkoltozni. Beszeltem a szuleimmel, es jol letoltak amiert nem vagyunk kepesek beszelni a tulajjal. Vegul apa beszelt vele, es belement, hogy ottmaradjunk 3-an junius vegeig, vegulis jobb igy neki, hogy csak 3 lakbert kap, mint ha neki kene alljon embereket keresni, ami sok idot es penzt is felemeszt, es valoszinu, hogy igy ev kozben nem is kapna 4 embert a lakasba. Szoval egy telefonhivassal ez is megoldodott, hala az en szuper szuleimnek, akik mindig mindent megoldanak nekem. Szeretem oket!

November 30-an meghalt tata... Mar varhato volt regota, de erre nem lehet rendesen felkeszulni... Zsolti mar majdnem felszallt a Pestre meno vonatra a hataron tul, anya meg eppen vissza tudta hivni. Nagy volt a szomorusag, a banat, anya mindenkinek sirt a telefonban, en is sirtam eleget, rossz volt latni ennyire kiborulni. Aztan elmentunk Szilagycsehbe, ott is mindenki sirt, mindenki arcan ketsegbeeses es szomorusag ult, mi unokak tartottuk magunkat... Sokan eljottek a temetesre, sokan ismertek es szerettek tatat, nagyon jo ember volt, egy ezermester, segitett, ahol tudott, szerelt, butykolt, reparalt barmikor barmit. Es amiota ismertem, mindig is egy eleteros, vidam, neha kicsit bogaras ember volt, de az egyetlen elo nagyapam... Es hianyzik nagyon... Szegeny mamat soha nem lattam igy kiborulva, szerintem bele fog betegedni, utana fog halni, ok osszetartoznak, nagyon szerettek egymast, meg oregen is, olyan aranyosak voltak. Mama most nem mozdul ki a hazbol, sokat sir, nem akart Karolyba se jonni hozzank, mindenfele kifogast kitalalt... De meg is ertem... Konnyek kozott mondta, ami nagyon meghatott, hogy "ha nehez is volt, de volt kiert csinalni"... Volt az eletenek ertelme, szeretett es viszont szerettek, ez nem sokaknak adatik meg, nem ilyen hosszu ideig. Ezert irigylem is nagyon, szeretnek ilyen szep eletet elni en is...

Most Kolozsvaron vagyok, lassan vege a szesszio utani vakacionak, kezdodik a potszesszio, 3 nap mulva Valentin-nap... Egy hete jottem vissza, azelott ket hetig otthon voltam ket vizsga kozott, mult penteken volt az utolso, nagyon rosszul sikerult, nem mentem at, jovo penteken lesz potvizsga belole. Emanuelnel vagyok, miota feljottem, mert a szobatarsa hazament vakaciora, de holnap reggel visszajon, es nem tudom, mi lesz... A lakotarsaim is otthon vannak, ugyhogy nincs kedvem a lakasban magamban dekkolni, hideg is van... Szoval nem szivesen ulok ott. Na de hatha lehuzhatok meg itt par napot, amig visszajonnek a csajok, es minden visszaall a rendes kerekvagasba. Imadok itt lenni, ugy erzem, ez egy fix pont, itt nem banthat senki es semmi, itt semmi rossz nem tortenhet velem... Szeretnek itt lakni, Emanuel is szeretne, de nem lehet... Ez nem olyan egyszeru dolog... Majd egyszer... talan... ha megerjuk...

Azt hiszem, egy idore ennyi... Ha megint osszegyulnek a dolgok, a meselnivalok, akkor megint kiontom a lelkem, es irasra adom a fejem... De addig is, take care!

Ujra a nagyvarosban

Hazajott szerencsere az en szivecskem, sikerult egyutt felmenjunk Kolozsvarra, pedig az elejen nagyon rosszul alakultak a terveink. Jo kis napokat toltottunk el a potszesszioban, kar, hogy o hamarabb haza kellett menjen, mint en... Aztan megint ket het szunet kovetkezett, vagyis szeptember 11-en talalkoztunk par orara Szatmaron, mivel aznap voltunk 8 honaposak. Sajnos csak rovid ideig lehettunk egyutt aznap, de remelem a 9. honapot majd valahogy megunnepeljuk rendesen, ahogy a 8-at nem sikerult... Most egy hettel hamarabb feljottunk mindketten, o munkat akar majd keresni, nekem meg meg vizsgazni kell majd szerves kemiabol megegyszer, csak igy kaptam egy 5-ost... Na de nem olom meg magam a tanulassal, nincs is miert, ha mar megvan hivatalosan is az atmenojegyem. Egyelore orulok Emanuelnek, kettesben vagyunk egesz heten a lakasaban, es meg azutan is majd valameddig, mivel a szobatarsa vegul bentlakasba megy. Remelem talal majd valaki mast, aki lehetoleg magyar es nincs baratnoje :) Most epp itt van "nalunk" az egyik jo havere, egyutt jatszanak valamit neten keresztul, en meg szinten jatszottam a gepemen, most meg elvagyok a blogommal...

Teso is egyetemista lett, nagy nehezen kapott bentlakast (el lett intezve), nagyon vagany, jol is erzi magat. Ma hajnalban ert haza, sajnos pont elkerultuk egymast, nem tudtunk talalkozni mar otthon. Es ez tobbnyire igy is lesz, hogy eleg ritkan talalkozunk majd. Gondolom en inkabb hetvegenkent jarok majd haza, ahogy eddig is, o meg inkabb hetkoznap. Ugyhogy maradnak az unnepek. Ugy gondoltam, november elseje korul megyek majd haza, ha minden jol megy. De addig meg van...

Holnaptol atallok a teso elofizetesere, valtozik a szamom, kuldtem koruzenetet messengeren es kiirtam hi5-on is, remelem mindenki beirta, akinek az eddigi is megvolt... Lehet, hogy kene telefonon is koruzenetet kuldjek azoknak, akik nincsenek meg messengeren. Na de kulonosebben nem erdekel, majd ha valakinek kell a szamom, elkeri valakitol, addig se zaklatnak. Remelem nem csinalok majd pluszba szamlat, mert anyaek fogjak fizetni... A gond csak az, hogy ebben az elofizetesben nincsenek sms-ek, amibol en eleg nagy mennyiseget szoktam kuldeni havonta... Valahogy meg kell majd ezt szokjam...

Egyelore ujsagbol (ha lehet annak nevezni) nagyjabol ennyi... Remelem nem felejtek majd el meg irni, bar sok "leirnivalo" dolog szerintem (es remelem is) nem nagyon fog tortenni velem a kovetkezo nehany hetben... We'll see...

Still waiting...

Ma rajottem, hogy mi okozza az allando hangulatingadozasaimat. A fogamzasgatlo, amit szedek... Azt hittem, hogy ennyire "beleorultem" a szerelembe, azert sirok ennyit, de nem... Ami persze nem jelenti azt, hogy nem vagyok nagyon szerelmes, igenis az vagyok, erzem en azt, de onmagaban a szerelem nem valt ki ilyen tulerzekenyseget. Ez nekem nem is "all jol". Engem mindig mindenki ugy ismert, hogy kemeny, belevalo csaj vagyok, nem akarok par bogyo miatt egy siros, hisztis picsa lenni! Es persze a korulottem levoket se akarom az oruletbe kergetni a megvaltozott lelki vilagommal. Valamennyire azert ez a kiegyensulyozatlan eletvitel is valtoztatott rajtam, sok varakozas, keves csok es oleles, elviselhetetlen meleg es halalos unalom minden egyes nap... Elmeletileg mar nincs sok hatra es ujra egyutt leszunk, de gyakorlatilag egy orokkevalosagnak tunik. Kar, hogy az nem jott ossze, hogy egyutt vonatozzunk Kolozsvarra, pedig nagyon szerettem volna... Na de ha tervezek, akkor normalis, hogy nem jon ossze, nalam ez 100%-os, nem tulzok egy kicsit sem, ha azt mondom, hogy a terveim SOHA nem jonnek be, minden csak vagyakozas marad, egy nagy adag duhvel es szomorusaggal fuszerezve. Neha szinte hihetetlen, mik kozbe nem jonnek! Van, ami mar annyira meg van tervezve, hogy azt hinned, semmi nem johet kozbe, de ha en is remenykedem, akkor valami be fog utni elobb vagy utobb...

Kedd este ha minden jol megy, egyutt leszunk... de addig meg van, szerintem nem lesz egy egyszeru menet a talalkozas... Mert ez is "terv", szoval valami kozbe fog jonni, ez mar szinte egyertelmu. Mert hat miert is menne minden siman, amikor rosszul is mehet?... Egesz nyaron ezt a talalkozast vartam, minden egyes nap minden egyes perceben, hosszu heteken keresztul... Egyeseknek talan ugy tunhet, hogy en nem vagyok eleg turelmes, mert hat vannak parok, akiket oceanok valasztanak el es sokkal ritkabban lehetnek egyutt... De en azert is "valtottam", mert nem szerettem varni, en nem erem be annyival, hogy messzirol szeret valaki es sokat gondol ram... Nekem nagyon sok torodes kell, nagy puha olelesek, edes csokok, meleg erintesek minden nap, hogy erezzem, az eletemnek ertelme van, es talan nem csak azert vagyok a vilagon, hogy legyen egy ember, aki minden teren allandoan csak sziv, hanem hogy valakit vagy valakiket boldogga tegyek, valamit valtoztassak magam korul. Valoszinu, hogy nem lehet majd gyerekem, ehhez a gondolathoz probalom szoktatni magam, ami nem konnyu, hiszen mindig is azt szerettem volna, ha lesz egy kedves, aranyos, szereto parom, akivel csaladot alapithatunk, 1-2 gyerekkel, es ami ezzel jar... Nem tudom, hogy lesz-e ebbol valaha valami, nagyon kivancsi vagyok. Persze meg fiatal vagyok, raerek meg ilyesmin gondolkodni, de azt hiszem, jobb, ha inkabb elore probalok tekinteni, mint hatra, mert a multamban nem sok kellemes dolgot talalok... Hatha a jovo mast hoz majd... Kellemes dolgokat, sikereket, oromoket... You never know what life may bring you...

Holnap folytatom a tanulast... Alig varom... Annyira unom mar, es nem latom a veget, sem az ertelmet. Ez igy nagyon nem klassz... Csak egy otost szeretnek, nem kell nekem tobb, csak azt tudjam valahogy osszehozni a kusza gondolataimbol... Nem tudom, meddig leszek fenn Kolozsvaron, remelem Honey fenn marad amig en, ha mar oda nem mentunk egyutt, hatha hazafele osszejon. Bar tervezni nem merek, ez inkabb maradjon meg egy sohaj szintjen... Szeretnem a 11-et is valahogy kulonlegesse tenni, szerettem annak idejen minden "honapfordulon" rozsat es csokit kapni, de ezt nem eroltethetem ra a szivecskemre, ha ugy gondolja, hogy vesz egy viragot, orulok, de nem fogok neki anelkul kevesbe orulni. Remelem tudunk majd talalkozni aznap, bar tudom, hogy a szulei nem igazan vannak oda ertem... De ha igazan szeretik a fiukat, akkor nem fogjak tiltani tolem, mert csak neki tesznek rosszat ezzel. Na de nem lehet egy szavam sem, szuper jo sracot neveltek! Ha hinnek Istenben, azt mondanam, hogy halas vagyok erte, de igy csak egyszeruen a csillagok fele fordulok es sohajtok nagyokat... gyere haza hozzam...

It's been a while...

Na jo reg nem irtam mar... Sok viz lefolyt azota a Dunan. Voltunk tesokammal Szilagycsehben par napra, aztan ahogy hazajottunk, masnap mar indultam is Pestre... Nem volt semmi kirandulas. Mar csak a buszra valo felszallas is kalandos volt, de vegul minden jol sult el. Sokat szorakoztunk, volt ivaszat, shoppingolas, minden, ami belefer egy akkora varosban. A varosnezesbol nem sok lett, Gellert-hegy, Terror Haza, Budai var... Silerult egyszer nagyon berugni is, ami olyan rosszullettel jart, hogy akkor megfogadtam, hogy az eletben nem iszom tobbet alkoholt. Persze ezt igy ebben a formaban nem lehet betartani, de a lenyeg, hogy olyan csunyan berugni nem akarok megegyszer, csak ha valami nagyon nyomos okom lesz ra (ami remelhetoleg a kozeljovoben nem kovetkezik be).

Mar nincs sok ido a potvizsgakig... Nem tudom pontosan, melyik nap lesz a "konnyebbik", de szerintem az is het vege fele lesz hagyva, mert minek elsietni a dolgokat? Elegge felek a masodik vizsgatol, tudom, hogy ha mar Kolozsvaron leszunk mindketten a szerelmemmel, abbol sok tanulas nem lesz :) De nagyon nem is erdekel mas rajta kivul, csak hogy jojjon mar haza. Hihetetlenul szar volt ez a nyar nelkule. Nagyon hozzanottem, lehet nem is a legjobb dolog ez, de "I can't help it", beleestem mint a vak lo a szakadekba... Eleg felkavaro volt latni a volt baratomat szenvedni, es azok az sms-ek se estek tul jol, sajnalom is szegenyt, de nem fogok addig visszamenni hozza, amig a mostani kapcsolatom nagyon is jol mukodik, es szuperul erzem magam. Remelem, hogy sikerul majd tultegye magat rajtam, de egyelore nem ugy tunik, hogy ez nagyon sikerulne neki... Talan ha talalna egy rendes lanyt... Barbit meg tudnam fojtani, amiert csesztette, jobb is, hogy nem nagyon latom a varosban, mert lehet kapna kettot, hogy ebredjen fel egy kicsit. Idiota kis lotyo... Na mindegy, nem erdekel, tul sok a hulye ember ebben a varosban is...

"I was born to make you happy"... regi, de jo szam, habar sosem voltam egy nagy Britney rajongo... "If only you were here tonight"... na igen... jo lenne... Na de mar nincs sok, kb egy jo hetet kell mar csak kibirjak, az eddigi 6 utan ez mar csak eltelik valahogy. Aztan remelem visszaterunk a megszokott kerekvagasba. Kivancsi vagyok, 11-en egyutt tudunk-e unnepelni, akkor leszunk 8 honaposak :D Nem is hittem volna, hogy ilyen komoly es hosszu (nekem legalabbis) kapcsolat lesz egy kosza, reszeges csokkal indulo "kavarasbol" :) Megfogadtam magamnak, hogy ezt a kapcsolatot nem fogom elrontani, mint az elozoeket, habar a termeszetemben van, hogy vonz az uj es az ismeretlen, de ilyen szerelmes ugyse leszek tobbet szerintem. Mivel rak vagyok, sokat gondolkodom "visszafele", sokat nosztalgiazom es neha tul sokat is gondolok a multra, hogy "mi lett volna, ha...", hogy mit csinalnek maskepp, es ilyenkor altalaban a sajat magam hangulatat rontom el, ezert jo, ha van tarsasagom allandoan, mert akkor nem "loading-olok" annyit magamban, elterelik a gondolataimat...

Lassan ebedido van, es meg semmit nem tanultam ma... Tegnap mar egeszen jol haladtam, ittam egy energiaitalt, segitett ebren maradni a sok koffein... egeszen hajnali 3ig... Ma mar korabban ittam meg, nem szeretnek ma is hajnalig tagra nyilt szemekkel fekudni az agyban...

Szep este :)

Augusztus elseje van ma... Mondjuk mar nem sokaig, csak vagy 20 percig... Az elobb kaptam egy sms-t, hogy van egy csaj, aki vegul csak jonne velunk lakni! Ugyhogy most nagyon happy vagyok, vegre! :D Nem akarom elkiabalni a dolgokat, de lehet megoldodnak a gondok a lakassal kapcsolatban, ezt varom mar honapok ota... Nagy ko esne le a szivemrol, ha tenyleg minden osszejonne vegre rendesen... Akkor vegul csak Sanyi lenne a szobatarsam, a masik ket csaj meg a masik szobaban lakna. Nem is lenne olyan rossz :) Eddig nem is hasznaltam ilyen messengeres jeleket, de most vegre van okom ra! Ma este beszeltem az en kicsi szivecskemmel is, nagyon szeretem, mikor mondja, hogy "nagyon nagyon szeretlek", imadom hallani... En is nagyon szeretem, annyira varom mar, hogy itthon legyen! Neki kene alljak lassan tanulni is, mert osszel mar annyira el leszek foglalva azzal, hogy ot varjam, hogy nem fogok tudni meg ennyire sem a tanulasra koncentralni. Kivancsi vagyok, mit vett nekem az ocskapiacon... Azt mondta, tetszeni fog... Mondjuk ez normalis, ha nem tetszene, biztos nem vette volna meg. Jaj, ugy varom mar vissza! Olyan jo lesz kozel lakni hozza... es persze a kozponthoz is! Nem kell egy csomot menni zsufolt trolikon, eleg menni par megallot, es ott vagyok az egyetemen vagy Emanuelnel! Szuper jo lesz! Mar alig varom! Tulajdonkeppen CSAK ezert varom az uj tanev megkezdodeset...

Kemeny napok

Tegnap megjartuk Kolozsvart... Hat nem hiszem el, milyen idiota emberek vannak a vilagon! Az egyik karolyi csaj eljott az apjaval, hogy nezzek meg a lakast, nekem meg Sanyinak tetszett is, az apuka huzta a szajat, de ugy tunt, belemegy, de vegul sok pusmogas es titkos telefonok utan bejelentettek, hogy a szulok nem mennek bele a koltozesbe, mert lesz velunk egy srac is... Eleg rendesen kiakadtunk mind, de azert kivettuk harman a lakast, mert augusztusra csak fel lakbert kert a tulaj srac, az meg meg igy sem sok... na de muszaj minel hamarabb talaljunk egy negyedik embert, legyen az fiu vagy lany, mindegy, de nagyon surgos... Szoval ez volt a tegnap... a tulaj srac irto rendes es aranyos, nagyon szimpatikus mindenkinek, vele tenyleg semmi gond nem volt, hazafele kepes volt Karoly fele kerulni, egeszen hazahozott minket, nem kellett Szatmarrol buszozzunk.

Ma felhivtam a laboros Melindat, hogy megkerdezzem, mennyibe kerul lemondani a pesti kirandulast. Hat egy olyan hegyi beszeddel egybekotott lebaszast kaptam, hogy szinte elkapott a siras. Abszolut nem volt se kedves, se megerto, o magasbol leszarja, hogy en miert nem tudok menni, csak azzal foglalkozik, hogy o ne maradjon cikiben... Amugy 150 lejbe kerul a jegy, amit mindenkepp ki kell fizetni, szoval nem tudom, hogy erdemes-e lemondani, vagy inkabb potoljuk ki, es menjek el... Ahhoz, hogy kolcsonbol menjek kirandulni, es anyaek adossagba verjek magukat miattam, en meg nyugodtan szorakozzak kulfoldon 2 hetig, semmi kedvem... Nem is tudom, hogy beszeljek anyaval, hogy mondjam el neki ezeket a dolgokat... Folyamatosan eroltet a siras, es mar kezd nagyon elegem lenni mindenbol es mindenkibol!

Nagyon varom mar az oszt... Olyan messzinek tunik, mintha nem is telne egyaltalan az ido, csak allna egyhelyben. Annyira hianyzik az en kis parom, az olelesek, a csokok, az egyutt toltott ido, a nevetes, a siras, minden, ami vele kapcsolatos... Csak o tudna kimozditani ebbol a depresszios allapotbol, egyedul az o jelenlete vigasztalna... De erre meg nagyon sokat kell varjak, legalabb 5 hetet meg... egy orokkevalosag ebben a porfeszekben...